Vízmegtartás lehetőségei

Kedves Olvasó!

A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság feladata a tevékenységi területén található országosan védett és nemzetközi jelentőségű természetvédelmi meghatározottságú területek védelme, rehabilitációja.

A védett területek jelentős része vizes élőhely, például folyók és ártereik, mocsarak, lápok, szikesek, patakok, források, melyek klímakockázata jelentősen megnőtt az utóbbi évtizedekben. Természetesen más élőhelytípusok esetében is tapasztalható a csapadékeloszlás szélsőségessé válásának, valamint az aszály-kockázat megnövekedésének hatása, a melegebb időszakok hosszának növekedése, mely pl. a hegyvidéki bükkösök fennmaradásának esélyeit is jelentősen csökkenti.

A vizes élőhelyek, különösen azon vizes élőhelyek, melyek kis víztérfogatuk és a vízrendezések miatt egyebekben is sérülékenyebbek, nagymértékben kitettek a szélsőséges csapadékeloszlással együttjáró általános táji vízhiánynak. A Igazgatóságunk, a többi Nemzeti Park Igazgatósághoz hasonlóan, évtizedek óta törekszik vizes élőhelyeinek rehabilitációjára. Látni kell azonban, hogy a kisebb-nagyobb léptékű projektek sikere mellett igen nagy kiterjedésű területek természeti állapotának védelme és javítása nehézségekbe ütközik, miközben az urbanizáció, a beépítések növekedése mentén, a villámárvizek számának gyarapodásával a társadalom számára „felesleges” és káros, elhelyezésre, kezelésre váró víztömegek mennyisége jelentősen megnőtt.

Mindeközben a mezőgazdasági tájhasználat is küzd az aszály hatásaival, a vízhiánnyal. A közös megoldás, meglátásunk szerint, a vízzel való táji szintű, természetalapú megoldások alkalmazása, mely szakmapolitikai irányt Igazgatóságunk jelen „Útmutató”-val is segíteni kíván.

E valóban nagyívű, táji léptékű törekvés megvalósításához partnerek is szükségesek: Csak a mezőgazdasági és önkormányzati szereplőkkel, a vízfolyások kezelőivel, tervezőkkel, társadalmi szervezetekkel együtt megvalósuló, módszertanilag, szemléletében egységes tervezéssel lehet a táj aszálykockázatát, a villámárvizek hatásait mérsékelni.

Összességében egy kiegyenlítettebb vízgazdálkodású táj létrehozása a cél, melyben a természetalapú megoldásoknak kiemelt jelentősége van. A természetalapú megoldások kiválasztása, megvalósítása terén, pedig, szükségszerűen, a természeti értékekkel foglalkozó nemzeti park igazgatóságoknak fontos szerepük van.

Bízunk benne, hogy az előttünk álló, felelősségteljes „nagy kalandban”, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás terén, a természetalapú megoldások egyre növekvő arányban kapnak teret a társadalom más szereplőivel közös projektekben.