A magasabb fekvésű területek eróziója természetes jelenség, de az emberi tevékenység, pl. az erdőirtás, szántás fokozza a talajpusztulást. Műszaki és ökológiai szempontból sokkal előnyösebb, ha a patakok medrébe kerülő talajt, pontszerűen, hordalékfogó műtárggyal koncentráljuk.
A domboldalak és vízfolyások medreinek eróziója miatt a mederben jelentős hordalékmennyiség mozoghat és rakódhat le. A hordalékfogók olyan, kiépített vagy nem kiépített vízfolyás-szakaszok, ahol a meder ki lett szélesítve és mélyítve, annak érdekében, hogy a hordalék egy ponton, koncentráltan lerakódjon.
Az ilyen hordalékcsapdák ökológiai és vízgazdálkodási előnye az, hogy a patakmeder többi szakaszán nem kell biztosítani a hordalék-eltávolításhoz (kotráshoz) a hozzáférést.
A hordalékfogó ökológiai előnyei: A patakok hosszú szakaszon történő kotrása a lassan önmagától mindig kialakuló változatos medret és annak élővilágát elpusztítja, ezért természetvédelmi szempontból káros megoldás.
Sok vízfolyás esetében a beépítettség és a terepviszonyok miatt sem lehetséges a meder mentén végighaladni, ezért műszaki szempontból ugyancsak előnyösebb, ha a hordalékot hordalékfogó műtárggyal lehet koncentrálni.
Mindezeken túl, pl. rönkterelőkkel is törekedni lehet a hordalékegyensúlyra.
Ha a hordalékfogó gátként keresztezi a vízfolyás medrét, akkor a hosszirányú átjárhatóságot akadályozza, mely az élővilág vándorlása szempontjából hasonlóképpen káros, mint egy zsilip, egy mederlépcső, völgyzárógát. (link a 15.-ös leírásra)