Hogy hogyan lehet egy egyenes medrű árokból kissé kanyargós medrű árkot, patakot kialakítani? Bármi, ami a víz egyenes mozgását megtöri, alkalmas arra, hogy változatosabb, élővilágnak kedvezőbb meder jöjjön létre. A rönkterelők és hasonló „művek” azonban ennél többet is tudnak…
A kanalizált patakok, árkok, csatornák egyik legfőbb sajátossága, hogy nagy, trapéz alakú meder alján folyó víz egyforma szélességű, mélységű, az élővilág számára nem elég változatos. A meder hordalékkal töltődése, növényekkel benövése, fatörzsek, ágak mederbe dőlése a medret természetes módon is alakítja, azonban ahol ez nagyon lassan és esetlegesen megy végbe, ott pl. farönk-terelőkkel lehet a meder változatosságát növelni.
Erre a célra tuskók, rőzsekötegek, kövek is alkalmazhatók és van példa, rönk-kő-kombinációkra is.
A terelők további előnye, hogy a hordaléklerakást is lehet szabályozni vele: a terelő segíti továbbjutni azt a hordalékmennyiséget, amit adott mederméretnél már túl sok, és segít megtartani annyit, amennyi változatos meder kialakulásához szükséges.
A terelő élén felgyorsuló víz mélyebb gödröt „ás” a mederfenékbe, a terelő partszéli részénél pedig sekélyebb, laposabb mederalakul ki, hasonlóan, mint egy meanderező vízfolyásnál. Ez esetben azonban „csak” kígyózó meder alakul ki, azonban egy kiegyenesített patak esetében ennek is nagy az ökológiai és vízgazdálkodási jelentősége.
Ugyancsak változatosabb meder alakítható ki a mederben kisebb zátonyok, küszöbök létrehozásával.
A zátonyokon a víz kisebb vízmélységgel, gyorsabban szalad át, míg felette és alatta gödrök, medencék alakulnak ki.