A lecsapoló árok célja, hogy a társadalom és a gazdaság meghatározott céljaira túlságosan vizes területekről a vizet levezesse, elszállítsa. Az árkok feltöltésével a lecsapoló hatást meg lehet szüntetni.
A hajdan kiterjedt lápos, mocsaras tájak kiszárítását nagyszámú lecsapoló árok létrehozásával, a kanyargó patakok és folyók „kiegyenesítésével” érték el a XIX. és XX. században. Az árkok fennmaradása, fenntartása mellett a lecsapoló hatás is fennmarad. A táj kiszáradása azonban a kívántnál jelentősebb lett.
Egyes árkok részben vagy egészben feltöltődtek, esetenként beszántották őket. A lecsapoló hatásuk ezzel mérséklődhetett, vagy meg is szűnt, de ez a tendencia valószínűleg csak a kis, eleve lokális hatású árkokra vonatkozhat.
A táji szintű vízmegtartás és élőhelyrehabilitáció egyik legfontosabb eleme a lecsapoló árkok részleges vagy teljes feltöltése, mert jellemzően csak ettől várható a talajvízszint emelkedése, ezzel a mezőgazdaság és az élőhelyek számára kívánatosabb vízállapot elérése.
A mezőgazdasági szempontból előnyösebb táji vízállapot művelési ágtól és kultúrától is függ. Az élőhelyek esetében is eltérő a vízháztartás dinamikája. A fő rendező erő a táj domborzati adottsága, hiszen jelentősen befolyásolja, hogy hol milyen táji vízállapot alakul, alakítható ki.
A természetalapú megoldás lényege az, hogy a természetes mélyvonulatokban visszatartjuk a vizet, ill. nem vezetjük el onnan, vagy csak úgy vezetjük el, hogy az a művelés adott formáját és az élőhelyek fennmaradását nem rontja. Például egy árok félig való feltöltésével a talajvízszint magasabban tartható, a felszíni víz bizonyos (igény szerint tervezett) többlete elvezethető, míg többi része helyben marad, párolog, a talajban, mint fő táji víztároló képességű közegben megmarad az aszályos időszakokra.
Az árkok menti, árok létesítéséből és fenntartó kotrásból álló halmok (depóniák) megfelelő helyen és módon történő megnyitásával a víz a terepre kivezethető, onnan vissza is vezethető.
Az árkok teljes betöltésére gyakran helyben rendelkezésre áll a depónia. (Ld. Kőérberki szikes rét esettanulmánya.)