A mocsarak és a lápok a szikes élőhelyekhez hasonlóan a hajdani vízi világ hírmondói. Régen hatalmas területek foglaltak el, mára jelentős részük kiszáradt.
A mocsarak értékes élőhelyek, számos védett növény- és állatfaj él bennük.
A XIX. században kezdődött átfogó vízrendezések során igen nagy kiterjedésben szárították ki őket azzal, hogy lecsapoló árkokat alakítottak ki bennük vagy közvetlen környezetükben. Az így nyert területeket művelésbe vonták, azonban - sok esetben - a szántóföldi művelés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
A mocsarak visszaállításához víz kell, melyet többféle megoldás is lehet biztosítani. Példatárunkban és ezen az ábrán a Hajta mocsár rehabilitációját jelenítettük meg, mely során zsilipet építettünk a Hajta-patakba, hogy onnan a vizet kivezessük a hajdani mocsár területére. (Az esettanulmány itt érhető el.) Tekintettel arra, hogy a betáplált vízmennyiség korlátozott, a mocsárba tóka- és árokrendszert hoztunk létre, hogy száraz időszakban a vízi élővilágnak menedékhelyek (refúgiumok) álljanak rendelkezésre.
Más esetekben a lecsapoló árkok feltöltése és/vagy a depóniák megnyitása lehet a megoldás.