A szikes élőhelyek sajátos, vízhatás alatt álló területek, melyek hazánk alföldi tájaira jellemzők. Természetvédelmi és vízgazdálkodási jelentőségük kiemelkedő.
A szikes tavak hazánk sajátos domborzati, vízrajzi és klimatikus adottságai között létrejött, jellemzően időszakos, magas sótartalmú vízterei. A tómeder tulajdonképpen a domborzat természetes mélyedése, melyet az elszivárogni nem, vagy alig képes, elfolyni nem tudó, lassan elpárolgó csapadékvíz és talajvíz tölt fel.
A felszíni és a felszín alatti, egymással összefüggő vízszint ingadozása viszonylag kicsi, ezért a vízben oldott sók gyakran a talajfelszín közelében halmozódnak fel. A sófelhalmozódás következtében különleges szikes növénytársulások jönnek létre a szikes tavak medrében és szikes gyepek formájában, melyek a Kárpát-medencében érik el elterjedésük nyugati határát.
Az Alföldön nagy számban fordultak elő szikes élőhelyek, míg a XIX. és XX. századi vízrendezések során le nem csapolták őket, vagy látvány-, horgász- vagy halastavakat nem kotortak a helyükre. A kiszáradt lapos medreket, területeket jellemzően legelőként hasznosítják.
A vízrendezések egy ún. másodlagos szikesedést is okoztak.
A szikesek rehabilitációját, a árjuk jellemző nagy sókoncetráció miatt vízfolyások vizének bevezetésével nem lehet segíti. Mivel felszínalatti vizektől függő élőhelyek, a lecsapolás megszüntetése, mérséklése, pl. árkok feltöltésével, zsilipek létesítésével, javít állapotukon.
Ezen elvek mentén több Nemzeti Park Igazgatóság és a Fővárosi Önkormányzat (esettan. link! Kőérberki sz rét) valósított meg szikes élőhely rehabilitációját.
A szikes területeken történő vízmegtartás önmagában javít az élőhely állapotán, ugyanakkor az ott megtartott vízzel kevesebb víz távozik a tájból, okoz másutt akár káros, kezelendő víztöbbletet.
A szikes tavak ex lege védett, ritka élőhelyek. A szikes növénytársulások nemzetközi jelentőségű, jelölő élőhelyek.
Az ábrázolt megoldással tulajdonképpen két változatot mutatunk be a tápióbicskei Fehér-tó tervezett és a Kőérberki szikes rét megvalósult rehabilitációja alapján.
A szikes medence felső részén a lecsapoló árok teljesen felszámolásra került a depóniák teljes betöltésével, ezért a hajdani szikes vízállás (tó) is létrejöhet.
A medence középső és alsó felén a kompromisszum-mentes vízmegtartás gazdasági okból nem lehetséges, ezért a meder nem kerül teljes felöltésre, csak részleges betöltésre, továbbá a depóniákat szakaszosan megnyitják, hogy a magas talajvízállásból és a depóniák mögött felhalmazódó „víztöbblet” az árokba bevezethető legyen és azon keresztül lassan kivezethető legyen a tájrészletből. (Az árkok feltöltése, a mederfenékemelés, a depóniák megnyitása másutt is bemutatásra kerül.)