Élőhelykezelés a Budaörsi Kopárokon

Élőhelykezelés a budaörsi kopárokon (Fotó: Kiss Gyula)

A Budaörsi Kopárokon végzett, természetvédelmi célú erdőirtás továbbra is sok arra látogatóból vált ki ellenszenvet. Következzen hát néhány tévhit-eloszlató gondolat arról, hogy nem minden az, aminek látszik.

A Budaörsi kopárok területe fokozottan védett, továbbá része az Európai Unió Natura 2000 természetvédelmi hálózatának, így az itt élő védett növény- és állatfajok, társulások fennmaradásának biztosítása mindannyiunk erkölcsi kötelessége, nekünk, nemzeti parki szakembereknek pedig egyenesen törvényi és munkaköri kötelezettségünk is.

A Budaörsi kopárokon zajló élőhely-rekonstrukciós munkák törvényi alapját hazai és EU-s jogszabályok adják meg. Ezek közül a legfontosabb az 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről. Csak példaként kiragadva, a törvény 42. cikkének (2) bekezdése szerint:

"42. § (2) Gondoskodni kell a védett növény- és állatfajok, társulások fennmaradásához szükséges természeti feltételek, így többek között a talajviszonyok, vízháztartás megőrzéséről."

A fentiek értelmében nem mérlegelés kérdése, hogy cselekedjünk-e vagy sem a Budaörsi kopárokon, sem az, hogy milyen élőhelytípust kell megvédenünk. A már említett természetvédelmi törvényen kívül van egy, "társadalmi konszenzus" alapján (értsd, a szabadon választott országgyűlés, illetve kormány által a társadalmi és szakmai szervezetekkel történt egyeztetést követően) megalkotott jogszabály is. Ennek értelmében mindaddig, amíg a "Szubpannon sztyeppék" és "Pannon sziklagyepek" a 275/2004. (X.8.) Kormányrendelet szerint "kiemelt közösségi jelentőségű élőhelytípusnak" számítanak, addig mindent meg kell tennünk a területen található természeti értékek megőrzéséért. Ez utóbbiak sem pillanatnyi érdekek szerint változnak: a jogszabály tételesen sorolja fel, mi számít ún. jelölőfajnak az adott Natura 2000 területen. A feladat tehát adott: a kopárok területén agresszíven terjedő idegenhonos feketefenyő részleges visszaszorítása oly módon, hogy a földhivatalban gyepként nyilvántartott területen ne maradjon belőle egy szál sem.

Az emberi társadalmak olyan mértékben pusztították el az őket körülvevő természeti területeket, hogy bizonyos esetekben már csak az utolsó példányok és utolsó hektárok maradtak meg hírmondónak. A Budaörsi kopárok még életben lévő gyepes területei a néhány utolsó mentsvár egyike, ha olyan fajokra gondolunk, mint a kaszpi haragos sikló. Feketefenyő bárhol nőhet az országban, tele van vele minden közpark, Gödöllőtől Keszthelyig. De magyar gurgolya, henye boroszlán vagy magyar méreggyilok csak itt és még néhány kivételes helyen terem. Ezek az igazi értékei a Budaörsi kopároknak. Ráadásul a kopárok esetében a számok is magukért beszélnek: a több száz hektár erdős területből összesen 12 ha-t érint a beavatkozás. A megmaradó feketefenyővel borított terület továbbra is elegendő esztétikai és "erdő" élményt nyújt majd az értő szemlélődő számára.

A fás szárú növényállomány gyérítésének, illetve a tőelválasztott faanyag kiközelítésének tempója a nagy terület és igen nehéz terepi viszonyok, valamint egyáltalán nem mellékesen a károkozás elkerülése, vagy minimális szinten tartása érdekében végzett területpihentetés, száradás következtében lényegesen lassabb, mint egy megszokott erdészeti beavatkozás esetében. Tovább lassítja a munkálatokat, hogy míg más, gazdasági rendeltetésű erdőben minden nap folyamatosan zajlik a munkavégzés, itt a jelentős turistaforgalom következtében, különösen hétvégenként fokozottan ügyelni kell az arra járók testi épségére. A károkozások minimalizálását nagy súlyú, de kis fajlagos talajnyomású gépekkel tudjuk elérni, mivel a vonszolás és a kis gépekkel történő, sokszoros nyomvonalon történő kiközelítés sokkal nagyobb felhasításokat okozna a védett gyepben. A nagyon kényes területekről kézi mozgatással szolgáljuk ki a kiközelítő gépet, ami a nagy súlyú faegyedeknél rendkívül időigényes. A munkálatok lassúsága így éppen az igen érzékeny gyepek védelme érdekében hozott kompromisszumok eredménye. A munkálatokat az igazgatóság munkatársai napi szinten ellenőrzik, és ha bármi olyan körülmény adódik, ami veszélyezteti a kíméletes munkavégzést, akkor leállítják a tevékenységet.
A letört csonkok és elhullatott ágak, gallyak természetesen a munka végeztével lekerülnek a területről, de amíg folyik a nagyméretű faanyag kimozgatása, ennek a munkafolyamatnak még nincs itt az ideje.

A területen látható beavatkozásokat a több éves (évtizedes) terepi megfigyelések, biotikai adatgyűjtések és korábbi hasonló beavatkozások tapasztalatai alapján terveztük meg.

A kezdeti eróziós veszélyt több tucat erózióvédő sánc építésével akadályozzuk meg, ezek közül már több látható a területen. A gyep regenerálódásával és folyamatos záródásával ez a veszély várhatóan megszűnik.

A fentiek tükrében az a vád, ami a jelenleg zajló munkálatokkal kapcsolatban a nemzeti parkot éri, miszerint egy természetesen kialakult, őshonos erdőt tarol le, ahelyett, hogy hagyná a természetes életközösségeket a maguk törvényei szerint működni, nem állja meg a helyét. Éppen ellenkezőleg: hibás emberi döntések láncolata (őshonos erdők kiirtása, talajerózió előidézése, idegenhonos fafaj betelepítése) vezetett oda, hogy mára nem maradt más megoldás, mint fák kivágása az érintett területek megőrzése érdekében. Sokszor egészséges, nagy és szép fákat, amelyek kellemes látványt nyújtanak. Ennek megértése és elfogadása nem könnyű, ahhoz az érvek kölcsönös és érzelemmentes meghallgatására van szükség minden érintett fél részéről. Összességében elmondhatjuk, hogy a Budaörsi kopárok erdős jellege a jövőben is megmarad, csupán a hivatalos nyilvántartások szerint nem erdőnek minősülő néhány hektár gyepterületet állítjuk vissza annak eredeti állapotába. Reményeink szerint a kivágott fák alatt még nyomokban megmaradt értékes növényállományok pár éven belül regenerálódnak és hosszú időre fennmaradnak, mindannyiunk örömére. Mert mi is szeretjük a természetet...

Kiss Gyula
projektvezető

Szárazgyepek megőrzése / Conservation of dry grasslands

Folyamatban

A pályázat célja a DINPI igazgatási területén található természetközeli szárazgyepek megőrzése, állapotának javítása.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén összesen kilenc helyszínen hajtunk végre élőhely-rekonstrukciós beavatkozásokat veszélyeztetett helyzetű gyepterületeken. A legfőbb problémák, melyek megoldását várjuk a pályázati tevékenységek végrehajtásától:

Tovább
Mint minden weboldal, a dunaipoly.hu is használ cookie-kat, hogy kellemesebb felhasználói élményben legyen része, amikor az oldalunkon jár. Az “Értem” gomb lenyomásával hozzájárulását adja, hogy elfogadja őket. További tudnivalókat a cookie-król adatvédelmi tájékoztatónkban talál.