Élőhelykezelés a Budaörsi Kopárokon
Megjelenés: 2017.03.28
A Budaörsi Kopárokon végzett, természetvédelmi célú erdőirtás továbbra is sok arra látogatóból vált ki ellenszenvet. Következzen hát néhány tévhit-eloszlató gondolat arról, hogy nem minden az, aminek látszik.
A Budaörsi kopárok területe fokozottan védett, továbbá
része az Európai Unió Natura 2000 természetvédelmi hálózatának, így az itt élő
védett növény- és állatfajok, társulások fennmaradásának biztosítása
mindannyiunk erkölcsi kötelessége, nekünk, nemzeti parki szakembereknek pedig
egyenesen törvényi és munkaköri kötelezettségünk is.
A Budaörsi kopárokon zajló élőhely-rekonstrukciós
munkák törvényi alapját hazai és EU-s jogszabályok adják meg. Ezek közül a
legfontosabb az 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről. Csak példaként kiragadva, a törvény 42. cikkének
(2) bekezdése szerint:
"42. § (2)
Gondoskodni kell a védett növény- és állatfajok, társulások fennmaradásához
szükséges természeti feltételek, így többek között a talajviszonyok,
vízháztartás megőrzéséről."
A fentiek értelmében nem mérlegelés kérdése, hogy
cselekedjünk-e vagy sem a Budaörsi kopárokon, sem az, hogy milyen élőhelytípust
kell megvédenünk. A már említett természetvédelmi törvényen kívül van egy, "társadalmi
konszenzus" alapján (értsd, a szabadon választott országgyűlés, illetve
kormány által a társadalmi és szakmai szervezetekkel történt egyeztetést
követően) megalkotott jogszabály is. Ennek értelmében mindaddig, amíg a
"Szubpannon sztyeppék" és "Pannon sziklagyepek" a 275/2004.
(X.8.) Kormányrendelet szerint "kiemelt közösségi jelentőségű élőhelytípusnak" számítanak,
addig mindent meg kell tennünk a területen található természeti értékek
megőrzéséért. Ez utóbbiak sem pillanatnyi érdekek szerint változnak: a
jogszabály tételesen sorolja fel, mi számít ún. jelölőfajnak az adott Natura
2000 területen. A feladat tehát adott: a kopárok területén agresszíven terjedő
idegenhonos feketefenyő részleges visszaszorítása oly módon, hogy a
földhivatalban gyepként nyilvántartott területen ne maradjon belőle egy szál
sem.
Az emberi társadalmak olyan mértékben pusztították
el az őket körülvevő természeti területeket, hogy bizonyos esetekben már csak
az utolsó példányok és utolsó hektárok maradtak meg hírmondónak. A Budaörsi
kopárok még életben lévő gyepes területei a néhány utolsó mentsvár egyike, ha
olyan fajokra gondolunk, mint a kaszpi haragos sikló. Feketefenyő bárhol nőhet
az országban, tele van vele minden közpark, Gödöllőtől Keszthelyig. De magyar
gurgolya, henye boroszlán vagy magyar méreggyilok csak itt és még néhány
kivételes helyen terem. Ezek az igazi értékei a Budaörsi kopároknak. Ráadásul a
kopárok esetében a számok is magukért beszélnek: a több száz hektár erdős
területből összesen 12 ha-t érint a beavatkozás. A megmaradó feketefenyővel
borított terület továbbra is elegendő esztétikai és "erdő" élményt
nyújt majd az értő szemlélődő számára.
A fás szárú növényállomány gyérítésének,
illetve a tőelválasztott faanyag kiközelítésének tempója a nagy terület és igen
nehéz terepi viszonyok, valamint egyáltalán nem mellékesen a károkozás
elkerülése, vagy minimális szinten tartása érdekében végzett területpihentetés,
száradás következtében lényegesen lassabb, mint egy megszokott erdészeti beavatkozás
esetében. Tovább lassítja a munkálatokat, hogy míg más, gazdasági rendeltetésű
erdőben minden nap folyamatosan zajlik a munkavégzés, itt a jelentős
turistaforgalom következtében, különösen hétvégenként fokozottan ügyelni kell
az arra járók testi épségére.
A károkozások
minimalizálását nagy súlyú, de kis fajlagos talajnyomású gépekkel tudjuk elérni,
mivel a vonszolás és a kis gépekkel történő, sokszoros nyomvonalon történő
kiközelítés sokkal nagyobb felhasításokat okozna a védett gyepben. A nagyon
kényes területekről kézi mozgatással szolgáljuk ki a kiközelítő gépet, ami a
nagy súlyú faegyedeknél rendkívül időigényes. A munkálatok lassúsága így éppen
az igen érzékeny gyepek védelme érdekében hozott kompromisszumok eredménye. A
munkálatokat az igazgatóság munkatársai napi szinten ellenőrzik, és ha bármi
olyan körülmény adódik, ami veszélyezteti a kíméletes munkavégzést, akkor leállítják
a tevékenységet.
A letört csonkok és elhullatott ágak, gallyak
természetesen a munka végeztével lekerülnek a területről, de amíg folyik a
nagyméretű faanyag kimozgatása, ennek a munkafolyamatnak még nincs itt az
ideje.
A területen látható beavatkozásokat a több éves
(évtizedes) terepi megfigyelések, biotikai adatgyűjtések és korábbi hasonló
beavatkozások tapasztalatai alapján terveztük meg.
A kezdeti eróziós veszélyt több tucat erózióvédő sánc
építésével akadályozzuk meg, ezek közül már több látható a területen. A gyep
regenerálódásával és folyamatos záródásával ez a veszély várhatóan megszűnik.
A
fentiek tükrében az a vád, ami a jelenleg zajló munkálatokkal kapcsolatban a
nemzeti parkot éri, miszerint egy természetesen kialakult, őshonos erdőt tarol
le, ahelyett, hogy hagyná a természetes életközösségeket a maguk törvényei szerint
működni, nem állja meg a helyét. Éppen ellenkezőleg: hibás emberi döntések
láncolata (őshonos erdők kiirtása, talajerózió előidézése, idegenhonos fafaj
betelepítése) vezetett oda, hogy mára nem maradt más megoldás,
mint fák kivágása az érintett területek megőrzése érdekében. Sokszor
egészséges, nagy és szép fákat, amelyek kellemes látványt nyújtanak. Ennek
megértése és elfogadása nem könnyű, ahhoz az érvek kölcsönös és érzelemmentes
meghallgatására van szükség minden érintett fél részéről. Összességében
elmondhatjuk, hogy a Budaörsi kopárok erdős jellege a jövőben is megmarad,
csupán a hivatalos nyilvántartások szerint nem erdőnek minősülő néhány hektár
gyepterületet állítjuk vissza annak eredeti állapotába. Reményeink szerint a
kivágott fák alatt még nyomokban megmaradt értékes növényállományok pár éven
belül regenerálódnak és hosszú időre fennmaradnak, mindannyiunk örömére. Mert
mi is szeretjük a természetet...
Kiss Gyula
projektvezető
Szárazgyepek megőrzése / Conservation of dry grasslands
Időszak: 2013.09.01 - 2020.08.31
Megvalósult
A pályázat célja a DINPI igazgatási területén található természetközeli szárazgyepek megőrzése, állapotának javítása. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén összesen kilenc helyszínen hajtunk végre élőhely-rekonstrukciós beavatkozásokat veszélyeztetett helyzetű gyepterületeken. A legfőbb problémák, melyek megoldását várjuk a pályázati tevékenységek végrehajtásától:
Tovább