24. Patakmeder kanyargósabbá tétele
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman',serif;">A mindennapokban megfigyelhető patakmedrek valójában mesterséges árkok, csatornák, míg az eredeti patakok gyakran szélesen kanyargó mederrel „meandereztek”. A megregulázott patakokon kívül sok ezer km hosszú, morfológiai szempontból hasonló mesterséges árok is létesült. </span></p>
Az alacsonyabb dombvidéki és alföldi tájak hajdani patakjai és folyói kanyargósak, meanderezők voltak és ligeterdők kísérték őket. (E szakkifejezés, a Törökországban található, nagy íveket leíró Büyük Menderes folyóra, annak latin verziójára /”Meander”/ vezethető vissza.)
Medrük mélysége kisebb, szélessége nagyobb volt, a meder a kereszt- és a hossz-szelvény mentén is változatosabb volt, mint a vízrendezések után kialakított mély, keskeny, trapézalakú medrek. (Az Öreg-Hajta és az Ős-Zagyva régi medreit itt /link a modellezős alprojekt felé/ tekinthetjük meg.)
A kiegyenesített, kimélyített patak- és árokmedrek tulajdonképpen vízelvezető, lecsapoló csatornák. Tájat szárító hatásuk a mezőgazdasági művelés szempontjából is káros mértékű lehet.
A táj nagy vesztesei a patak- és folyómedrek élővilága, valamint a kapcsolódó ártéri erdők, mocsarak, lápok voltak. A töredékük maradt fenn, ugyanakkor a víz tájban tartásának legideálisabb megoldását az eredeti mélyvonulatok, medrek bevonása jelentené.
A túlmélyített és erózió által magától tovább mélyülő patakmedrek fenekét a terephez közelebb emelve, feltöltve a káros lecsapoló, szárító hatást mérsékelni lehet, a vizesélőhely-maradványokat többletvízzel lehet látni, a vizet a tájban lehet hagyni, hogy párologjon, beszivárogjon.
A kanyargós vízfolyás medre nemcsak változatosabb, hanem jelentősen hosszabb is, mint az egyeses mederé, ezért a vízi szervezetek számára nem csak jobb, de kiterjedtebb élőhely is. A kanyargós mederben haladó víz jóval nagyobb tájrészletet jár be, jobban hozzájárul a táj vízellátásához, öntisztulása is jobb.
Ahol szélesen kanyargó meder visszaállítására nincs már elegendő hely, ott kisebb íveket leíró kígyózó vonalvezetésű medrekkel lehet a meder természetességét, változatosságát növelni. A nagy és a kis ábrákon egy kígyózó vonalvezetésű és egy meanderező patakot is feltüntettünk, megjelöltünk.
Ritka eset, hogy a hajdani medrek (holtmedrek) hosszan megfigyelhetők, jelentős része be van szántva, be van temetve. Vízellátásuk nehézkes, de nem példa nélküli.
A változatosabb medret direkt kialakítással, de közvetett módon, folyamatalapú tervezéssel és kivitelezéssel is létre lehet hozni. Pl. mederemeléssel, feliszapoltatással, betöltéssel, terelőkkel, a bevédeni szükséges pontokon mérnökbiológiai partvédelmet alkalmazva.
A kiegyenesített, kigyózó és kanyargós patakok medre mentén kialakított vagy kialakuló erdősáv több szempontból is természetalapú megoldás:
A fák felülről, a cserjék oldalirányból bejutó fényt csökkentik, ezért a mederszelvény belseje nem nő be a nagyvizek lefolyását lassító vegetációval. Az átfolyási mederszelvény fenntartásának ez a természetszerű módja, míg a gyepes rézsűben és fenntartósávban a kívánt állapotot évi többszöri kaszálással kell fenntartani.
A meder szélén álló fák gyökereikkel védik a partvonalat az eróziótól, a medret változatosabbá teszik, mely az öntisztulás és az élővilág szempontjából előnyös tényező.