Karvalyposzáta
Bizarr külsejű énekesmadár. Fehér alapon szürkén sávozott melle és testoldala, világos szeme valóban a karvalyra emlékeztet. Ez a hasonlóság persze csak az emberek fantáziáját mozgatja meg és nem valószínű, hogy a karvalyposzátának bármi előnye származna abból, hogy erre a ragadozó madárra hasonlít.
Van azonban egy másik, még inkább elgondolkoztató tulajdonsága ennek a poszátának.
Közös élőhelyen él egy másik énekesmadárral, a tövisszúró gébiccsel.
A gébicsek hírhedt fészekrablók. Nincs tőlük biztonságban egy fészekalj
sem, legyen az tojásos vagy fiókás, ha teheti bizony kirabolja azokat. A
karvalyposzáta azonban mégis eredményesen neveli fel fészekalját a tövisszúró gébics revírjében. A trükkje pedig mindössze annyi, hogy
fészkét a lehető legközelebb építi a gébics fészkéhez. Sőt ha módja van
rá, ugyanabba a bokorba fészkel, ahová a gébics.
A gébics, hogy el ne árulja a fészke helyét más ragadozóknak, a
fészek közelében soha nem vadászik. Így aztán a karvalyposzáta fiókái
biztonságban vannak a gébicstől, sőt más fészekrablóktól is.
A tövisszúró gébics bátor madár, amely elszántan védelmezi saját
fiókáit a betolakodók ellen és ezzel együtt persze a szomszéd
karvalyposzáta fészkét is megvédi. A karvalyposzáták „vonzalma” a
gébicsekhez a törzsfejlődés során alakult ki a gébicsek közreműködésével
úgy, hogy azok csak azokat a karvalyposzáta fészkeket kímélték meg,
amelyek a saját fészkük közvetlen közelében épültek. Az ebből kirepült
poszáta fiókák nagy része örökölte ezt a „vonzalmat” (amelyik nem, azt a
gébics nem hagyta szaporodni) így aztán ez a viselkedés az idők során a
karvalyposzáták jellemző tulajdonságává vált.
Népi nevei: kerti fülemüle, habos poszáta, csíkos poszáta.
Sylvia nisoria (BECHSTEIN, 1792)