Kakukk
Kevés olyan madarunk van, amelynek magyar neve tökéletes hangutánzó szó. Nos a kakukk ilyen, hiszen április elejétől, június közepéig szakadatlanul a saját nevét kiáltozza.
Számos szólás és közmondás forog közszájon a kakukkmadárról. Ezek egy része a kakukkszóhoz kapcsolódik:
„Sokat szólott neki a kakukk” – sokáig fog élni.
- Hány évig élek kakukkmadár? – kérdezik a kakukktól. Az pedig annyiszor kiált a kérdés után, amennyi évet jósol a kérdezőnek.
Régies, tréfás megjegyzés a vénlányra: „Sokszor hallott már kakukkszót”
A szólások másik része, a kakukk természetére utalva, nem éppen hízelgő arra, akit illetnek vele: „Más fészkébe tojik mint a kakukk!” – ezt a férjes asszony szeretőjére mondják.
„Kakukknál is hálátlanabb” – vagyis, nagyon hálátlan.
Lássuk, vajon honnan erednek ezek a szólások.
A kakukk közismert fészekparazita, ami azt jelenti, hogy saját fészket nem készít, tojásait egyenként énekesmadarak fészkébe csempészi.
A kiszemelt fészket olyankor közelíti meg, amikor a fészek tulajdonosa
távol van. Ha módja van rá, a fészekre kuporodva gyorsan beletojja a
tojását a fészekbe, ugyanakkor egyet kivesz a gazdamadár tojásai közül.
Ezt vagy rögtön elnyeli, vagy távolabb eldobja.
A gazdamadár a kakukktojást legtöbbször elfogadja, és saját tojásaival együtt gondosan kikölti. A
kakukkfióka viselkedését a kikelés után néhány napig, egy különös
genetikai program irányítja: A csupaszon és vakon született kakukkfióka,
a legkisebb érintésre hátrálni kezd a fészekben és szárnycsonkjaira
támaszkodva addig túrja, löki a bőréhez érő tárgyat, (tojást, vagy
fiókát), amíg az érintés meg nem szűnik. Addig nem is nyugszik, amíg az
összes tojást, vagy fiókát ki nem lökte a fészekből. Különös, hogy a
mostohaszülők ezt közömbösen végignézik, pedig a kakukkfióka gyakran a
szülőmadár hasa alól tolja ki mostohatestvéreit.
Az
egyedül maradt kakukkfiókát mostohái gondosan etetik, az pedig gyorsan
fejlődik és legalább annyit eszik, mint amennyit az elpusztított
mostohatestvérek együttesen ettek volna.
A kakukk által parazitált madárfajok száma Magyarországon kb. 30-ra
tehető, de leggyakrabban vörösbegy, (erdőkben) és nádirigó (nádasokban)
nevel kakukkfiókát.
Népi nevei is a hangjára utalnak: kukuk, kukóka, illetve a fiatal madár: gyöngykakukk.
Cuculus canorus (LINNAEUS, 1758)