Foltos kontyvirág
Torzsavirágzatát alul kiöblösödő buroklevél veszi körül, ami rovarcsapdaként működik. A torzsa csúcsi része kilóg a buroklevél nyílásán és kellemetlen dögszagot árasztva csalogatja a megporzó rovarokat – elsősorban döglegyeket.
A legyek a buroklevél olajrétegtől síkos felszínéről a virágzat
katlanába esnek. Itt néhány napig tart a fogságuk, amíg meg nem porozzák
az alul elhelyezkedő termős virágokat. A kontyvirág magas cukortartalmú
nedvből álló élelemmel és fűtéssel gondoskodik foglyairól. Kijutásukat
hosszú, szőrszerű nyúlványok akadályozzák. A feljebb elhelyezkedő porzós
virágok akkorra érnek be, amikor a szőrszálak lehervadnak és utat
engednek a rovaroknak, akik pollennel megrakva távoznak. Ha a megporzás
sikeres volt, akkor a nyár végi, őszi erdőben messziről virítanak a
kontyvirág skarlátvörös bogyói.
Nagy dárdás levelein néha barna vagy ibolyás foltok vannak, innen a
foltos (maculatum) elnevezés. Kegyetlen tréfa, ha valakivel
megkóstoltatják ezeket a leveleket, hiszen a benne található
rafidkristályok (kalcium-oxalát) a nyelven igen erős és lassan múló
kaparó érzést okoznak.
Gumószerű, nagy gyökértörzse van, amelyben sok a keményítő. Régen,
ínséges időkben a pörkölt gumók keményítőjét kimosták és tápszernek
használták. Pörkölni azért kellett, mert a kontyvirág mérges növény.
Gyökértörzsében és leveleiben kevés szaponin, fiatal tavaszi hajtásaiban
pedig a bürökméreghez hasonló vegyület van. Ha friss nedvét az ember
bőrére kenik, gyulladást okoz, lenyelve szájgyulladást, nyálfolyást, a
szembogár tágulását, szívzavart, görcsöket, sőt halált is okozhat. A
bőrizgató vegyületek ugyanakkor a vérereket tágítják, sőt a légzést is
módosítják, a vérkeringésre is hatnak, ezért orvosságnak is
használhatók. Emiatt a kontyvirág régen gyógynövény volt, fulladás,
illetve köszvény ellen adták, gumójának porát borban itatták.
Arum maculatum LINNÉ 1753 em. MILL.