Dunaipoly.hu - Vakok és gyengénlátók számára

Foltos kontyvirág

Torzsavirágzatát alul kiöblösödő buroklevél veszi körül, ami rovarcsapdaként működik. A torzsa csúcsi része kilóg a buroklevél nyílásán és kellemetlen dögszagot árasztva csalogatja a megporzó rovarokat – elsősorban döglegyeket.

A legyek a buroklevél olajrétegtől síkos felszínéről a virágzat katlanába esnek. Itt néhány napig tart a fogságuk, amíg meg nem porozzák az alul elhelyezkedő termős virágokat. A kontyvirág magas cukortartalmú nedvből álló élelemmel és fűtéssel gondoskodik foglyairól. Kijutásukat hosszú, szőrszerű nyúlványok akadályozzák. A feljebb elhelyezkedő porzós virágok akkorra érnek be, amikor a szőrszálak lehervadnak és utat engednek a rovaroknak, akik pollennel megrakva távoznak. Ha a megporzás sikeres volt, akkor a nyár végi, őszi erdőben messziről virítanak a kontyvirág skarlátvörös bogyói.
Nagy dárdás levelein néha barna vagy ibolyás foltok vannak, innen a foltos (maculatum) elnevezés. Kegyetlen tréfa, ha valakivel megkóstoltatják ezeket a leveleket, hiszen a benne található rafidkristályok (kalcium-oxalát) a nyelven igen erős és lassan múló kaparó érzést okoznak.

Gumószerű, nagy gyökértörzse van, amelyben sok a keményítő. Régen, ínséges időkben a pörkölt gumók keményítőjét kimosták és tápszernek használták. Pörkölni azért kellett, mert a kontyvirág mérges növény. Gyökértörzsében és leveleiben kevés szaponin, fiatal tavaszi hajtásaiban pedig a bürökméreghez hasonló vegyület van. Ha friss nedvét az ember bőrére kenik, gyulladást okoz, lenyelve szájgyulladást, nyálfolyást, a szembogár tágulását, szívzavart, görcsöket, sőt halált is okozhat. A bőrizgató vegyületek ugyanakkor a vérereket tágítják, sőt a légzést is módosítják, a vérkeringésre is hatnak, ezért orvosságnak is használhatók. Emiatt a kontyvirág régen gyógynövény volt, fulladás, illetve köszvény ellen adták, gumójának porát borban itatták.

Arum maculatum LINNÉ 1753 em. MILL.