Élménybeszámoló a Békamentő Családi Napról
Megjelenés: 2016.03.23
Idén második alkalommal került megrendezésre a Békamentő - Gólyaváró Családi Nap Farmoson. Németh András beszámolója.
Második
alkalommal került megrendezésre a farmosi Békamentő Gólyaváró Családi Nap. A
tavalyitól eltérően idén inkább az embereknek, mint a békáknak kedvezett az
időjárás. A derült éjszakát hűvös hajnal követte, és bár folyamatos
csiki-csukit játszott a nap és a felhők, csapadék nem érkezett. Így ahogy azt
már az előző napi eredményből sejtettük a békák sem érkeztek nagy számban, a
tavalyi szerencsés többezres eredmény után idén mindössze 73 béka kuksolt a
vödrök alján megbújva.
Már a délelőtti mentésen is több százan vettek részt, de
még később is szép számmal érkeztek a színes programok miatt vonzó
rendezvényre. A nap végére 445 fő regisztrált így elmondhatjuk mintegy
másfélszer annyian vettek részt a rendezvényen mint tavaly. A jól bevált
programok mellé újdonságokkal is készültünk, az íjászkodás vagy a
lovaskocsikázással egybekötött látogatási lehetőség a Vízparti Élet Házába sok
érdeklődőt vonzott. Az egyértelmű közönségdíjas újdonság viszont a Jászberényi
Állatkert állatsimogatója volt melyet a gátőrház nagyobbik, de még így sem túl
tágas termében rendeztünk be. Túlzás nélkül állíthatjuk a tatuk jóval tágasabb
helyen voltak ezen a napon mint a látogatók akik egész nap szinte heringszerűen
zsúfolódtak össze hogy az egzotikus állatokkal testközelből
találkozhassanak.
A
programsorozat persze idén is a békák és a gólyák köré szerveződött ezzel is
rámutatva arra hogy a természetvédelem célja minden esetben az ember által
okozott káros hatások mérséklése. Tavalyhoz hasonlóan volt itt békasimogató,
sok tucatnyi csillogó gyerekszemmel, a látottak alapján senki ne mondja hogy a
békák a nemszeretem állatok közé tartoznak. Igenis lehet szeretni ezeket a
lényeket csak épp a felnőttek kinevelik ezt a szeretetet a csemetékből. De volt
itt olyan stand ahol például olyan kérdésekre lehetett választ kapni hogy mit
is csinálnak a gólyák életük azon felében amikor épp nem a farmosi ásóbékák
szerepelnek az étlapon, hanem Afrikában az oroszlánok és a zebrák közt
keresgélik a táplálékot. Ritkán gondolunk bele ebbe, pedig ez is egy megszokott
dolog, épp ezért az is természetes hogy a vonuló madarak védelmét nem fogjuk
tudni megoldani úgy hogy nem oldjuk meg Afrika problémáit.
De nem csak ilyen
nagyívű természetvédelembe kaphattunk betekintést, hanem például bemutatták
nekünk a másik oldalt, hogy pár deszka segítségével hogyan tudunk mi magunk
összeütni egy mesterséges fészekodút, melyet a kertbe kihelyezve a természet
oldalára állhatunk. A természetvédelmi programokat, a könnyebb emészthetőség
kedvéért helyi termék és kézművesvásár színesítette, lehetett lovagolni, birkát
simogatni, mocsárban csónakázni. És persze nem maradhattak el a vezetett túrák
sem melyeken megtudhattuk hogy miért nem szabad a jelzett utakról letérni, mire
kell vigyázni ha védett virágot látunk és odarohanunk nézelődni fotózni, pl. az
épp nem virágzó növények letaposásával. Megtanulhattuk hogy miért a juhász az
egyetlen ember akit a természetvédelmi őr még a héricsmező közepén állva is
szívesen lát a területen, hisz vele vannak a birkák akinek a terület a
fennmaradását köszönheti. A tavaly felállított gólyafészek egyelőre üresen
árválkodott, de reméljük az épp mostanság visszatérő fehér gólyák közül lesz
aki ezt a szép panorámájú mocsárszéli oszlopot választja élőhelyéül, hisz itt a
táplálékért nem kell messzire repülni, részben a békamentőknek köszönhetően.
Németh András
természetvédelmi őr
Kelet-Pest Megyei Természetvédelmi Tájegység
Kapcsolódó helyek
Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet
A Pest vármegye K-i részén elhelyezkedő Tápió-vidék Magyarország egyik különleges, természeti látnivalókban még bővelkedő tája. Meredek löszdombok, sivatagot idéző homokbuckák, az Alföld ősi arculatát felidéző mocsarak várják az ide látogató vendéget. Ehhez a Tápió-mente gazdag néprajzi hagyományai és az itt élők hamisítatlan vidéki vendégszeretete párosul. A Tápió-vidék három nagy tájegység, a Duna-Tisza-köze, a Tiszántúl és az Északi-középhegység találkozásánál fekszik, ami egy változatos, ritkaságokban gazdag élővilág kialakulását tette lehetővé. E sokszínűség védelmében jött létre 1998. júniusában a Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet. A tájvédelmi körzet mozaikos elrendezésű, három nagyobb és kilenc kisebb részegysége elszórtan helyezkedik el. Területe 4515 ha, amelyből 182 ha fokozott védettséget élvez, utóbbiak csak engedéllyel, szakvezető irányításával tekinthetők meg.
Tovább