Sokféle gyógyhatása ismert. Piros bogyóiban sok a vitamin. Nyersen erősítik, tisztítják a fogakat, főzetük megfázáskor fokozza a szervezet ellenálló képességét. Az ókori Egyiptomban lázcsillapításra használták. Gyökérkérgének erős alkaloidját bélhurut kezelésére, hashajtó, görcsoldó és epehajtó gyógyszerek adalékaként használják.
Sárga virágainak megporzását látványos mechanizmus segíti. Ha egy rovar érintését utánozva hegyes eszközzel (vagy fűszállal) beszúrunk a félgömb alakú szirmok tövéhez, akkor a rájuk simuló porzók középre csapódnak.Mezőgazdasági táblák szélén üldözik, mert a súlyos károkat okozó gabonarozsda köztes gazdája, vagyis hozzájárul ennek a gombafajnak a szaporodásához. Nyáron a borbolyalevelek fonákján megjelenő narancsvörös foltok jelzik a fertőzést. Ezek a foltok apró gombakelyhekből állnak, amelyek felnyílnak és a kiszabaduló spórát a gabonára fújja a szél, megfertőzve az egész gabonatáblát.
Régen előszeretettel alkalmazott festőnövény volt, különböző részeiből más-más színt nyertek. A kéreg alatti héj sárga, rézgáliccal zöld színt ad, a levelek szürkére, a bogyók pirosra festenek. A kéreg alatti háncsából és gyökeréből kivont sárga festéket bőr- és kelmefestéshez használták. Társneve: sóskafa
Berberis vulgaris LINNÉ 1753