Csonttollú

Csonttollú

Aki kicsit is jártas a madarak világában, biztosan elcsodálkozik ennek a madárnak a magyar nevén. Csonttollú? Hát a madártoll nem szaruból van? Dehogynem! A madártoll valóban szaruból van, (éppen úgy mint az ember haja, vagy az emlősök szőre) és nem kivétel ez alól a szabály alól a csonttollú sem.

Magyar nevét a karevezőinek végén található piros színű, hosszúkás csepp alakú függelékekről kapta, amelyek kemények mint a csont. Ámde ezek tulajdonképpen a tollcséve végének megvastagodott képletei, tehát anyaguk szintén szaru. A madár angol neve valamivel szerencsésebb; Waxving (viasszárnyú) bár mint látjuk, ez sem fedi pontosan a valóságot.

A csonttollú az északi sarkkör közelében, illetve attól északabbra fészkel, csapatai Közép-Európában nem minden télen jelennek meg. Amikor viszont jönnek, akkor ezt nagy, sokszor ezres csapatokban, invázió szerűen teszik. Ilyen inváziók alkalmával ellepik a városi parkokat, kerteket, erdőket és a sárga fagyöngy bogyóit, illetve a parkokban a különböző ültetett fák; ostorfa, japánakác, berkenyék, díszalmák terméseit fogyasztják.

A csapatban repülő madarak hasonlítanak kissé a seregélyekre, ám ciripelő hangjuk alapján könnyen felismerhetőek. Szelíd természetű madarak, a parkokban néhány méteres távolságra is bevárják az embereket, így könnyen megfigyelhetők.
Népi nevei nem ismeretesek, ám régebben, a váratlanul megjelenő nagy csapatait háborúk és a dögvész előhírnökének tartották.

Bombycilla garrulus (LINNAEUS, 1758)
Mint minden weboldal, a dunaipoly.hu is használ cookie-kat, hogy kellemesebb felhasználói élményben legyen része, amikor az oldalunkon jár. Az “Értem” gomb lenyomásával hozzájárulását adja, hogy elfogadja őket. További tudnivalókat a cookie-król adatvédelmi tájékoztatónkban talál.