A Balaton felé vezető vasútvonal és a 7-es országút elkészülte előtt a Velencei-tó nádasai délnyugati irányban Dinnyés községig húzódtak. A vizes, nádas terület a Dinnyés-Kajtor csatorna (amely a Velencei-tó vízfeleslegét hivatott levezetni) két oldalán 1966 óta védett. A Velencei-tavon megnövekedett idegenforgalmi terhelés miatt az onnan kiszoruló védett madaraknak nyújt biztonságos, zavartalan élőhelyet.
Védettségét a jelenleg hatályos, a Dinnyési-fertő természetvédelmi terület védettségének fenntartásáról szóló 46/2007. (X. 18.) KvVM rendelet tartja fenn.
- Védetté nyilvánítás éve: 1966
- A védett terület kiterjedése: 529 hektár.
- A "Nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékébe" bejegyzett védett terület (ún. Ramsari terület).
A védett természeti értékek rövid jellemzése
A gém-félék kedvenc táplálkozó és költőhelye a Fertő. Október végén, november elején húszezer, vagy még több vetési lúd érkezik alkonytájban, hogy a Fertő biztonságot nyújtó vizén töltse az éjszakát.
A tavaszi, de különösen az őszi vonulás idején hatalmas récetömegek zsúfolódnak össze a vízen. A Dinnyés-fertő legismertebb költőfajai: a nagy kócsag és a kanalasgém. Egy rejtettebb életű gémféle: a bölömbika mély hangját tavasszal gyakran hallani a nádasból.
Az egyetlen Magyarországon fészkelő lúdfaj a nyári lúd rendszeresen költ. A parti területeket az Alföld némely részére jellemző sziki vegetáció borítja. A nedvesebb helyeken sok a sziki őszirózsa, a sziksótól fehérlő részeken tenyésznek a sótűrő fajok. Az orvosi székfű nagy tömegben fordul elő.
A Dinnyési-fertő ideális helyszíne a vízi madárvilág megfigyelésének. Szakvezetés mellett, egy madármegfigyelő-torony segítségével kitűnően bemutatható a terület, mely különösen madárvonulások idején látványos.
