Természeti értékek megőrzése a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság területén (2 fordulós pályázat)
Időszak: 2007.11.26 - 2013.09.30
Téma: Barlangok védelme, Élőhelyek helyreállítása, Fajvédelem
Forrás: KEOP
A projekt részei: 1. Élőhelyrekonstrukció Drégelypalánk, Ipoly-völgy vizes élőhelyeken vízvisszatartó műtárgyrendszer kialakításával. 2. Élettelen természeti értékek megőrzése a Bajóti Büdös-lyuk és a Tatabányai bányász barlangban denevérbarát lezárások létesítésével. 3. Fajvédelmi célból a Velencei-tó térségében hüllő- és kétéltű terelő műtárgy kiépítése.
A projekt három területet érintett, melyeken az alábbi beavatkozásokat végeztük el.
1. Duna-Ipoly Nemzeti Park – Ipoly-völgy
A Középső-Ipoly-völgy
Drégelypalánk és Hont közötti vizes élőhelyeinek rekonstrukciója
érdekében tereprendezést végeztünk az Ipoly árterületén, valamint rövid
árokszakaszok, átereszek és vízvisszatartó művek létrehozásával a
Hévíz-patakból felszíni vízpótlást biztosítottunk.
2. Gerecsei Tájvédelmi Körzet
Tatabányán a Bányász-barlang, Bajót
mellett pedig a Büdös-lyuk bejáratát építettük ki és zártuk le. Mindkét
barlang fontos denevér élőhely, azonban a bejáratuk néhány éve beomlott,
így azokat a denevérek nem tudták használni. A Bányász-barlangot a
kiépítést követően már újra birtokba vette néhány kis patkósdenevér és
közönséges denevér. A Büdös-lyukban mintegy 80-100 denevér telelt át a
bejárat újranyitásának köszönhetően.
3. Dinnyési-fertő Természetvédelmi Terület és Velencei Madárrezervátum TT térsége
A
korábban egybefüggő élőhelyet alkotó Dinnyési-fertőt és Velencei tavat a
19. század végén a vasútvonal, a 20. század elején pedig a 7-es főút
építése választotta ketté. Az egyre fokozódó járműforgalom következtében
a vízhez kötődő fajok egy része a két területrész közti átjárásban
egyre inkább akadályba ütközött. A nyári lúd esetében a fiókanevelés
jelentős része történik a főút menti gyepes mezsgyén, így mindennapos
volt a gázolás. A mocsári teknős állományt szaporodási időszakban éri
jelentős veszteség, mert képtelen átérni az út tó felöli oldaláról a
másik oldali tojásrakó helyre. Ezen kívül a Velencei-tó és a Dinnyési
Fertő közé ékelődő halgazdaság, mint jelentős táplálkozóhely felkeresése
évente tucatnyi elhullást okozott vidraállományunkban, nem beszélve a
vízi sikló és békafajok egyedeinek gázolásáról. Ennek megakadályozására
létesült az új, átereszekkel kiegészült hüllő- és békaterelő rendszer
7,6 km hosszban a veszélyeztetett útszakaszon.